Megfojt, gyötör, és ide-oda lök örökkévalóság végtelen, átjárhatatlan űre, ahol nem állhatsz meg, csak sodródsz az árral, nem tudod, mikor ér véget, nem tudod, elkezdődött-e, nem ismered a fájdalmat, nincs boldogságérzeted sem, csak sodródsz, örökké, fájdalom és öröm nélkül a sötétségben, a hidegben, a légüres térben szívdobbanások, értelmetlen tettek, érzelmek, plátói szerelmek, csodák, égi jelek és a beláthatatlan, csillagfényes ég valós érzetével, pedig lehet, hogy mindez csak a képzelet szüleménye, egy természetfeletti álom, egy felfoghatatlan hatalom, mely egy hozzánk hasonló, összetettnek tűnő emberszabású számára sosem fedi fel magát, s melynek egyetlen törvénye a léttelenség... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.