Két éve kezdtem írogatni, ez a vers az első ami úgy is néz ki. (akkoriban senkinek sem mutattam meg =D) 

Telihold

Elnyomja a zajt az éjszaka csendje,
Eltakar a fellegek holdfényes leple.
Őszies kéjjel suttog a szellő,
A pacsirtadal elhal, egy lidérces sellő
Siklik át az ég tükrének fényes ezüsthídján,
Várja már az éjfélt, hogy könnyíthessen kínján.
Holdtölte van, örömére éjfélt üt az óra,
Előúszik fényuszályán, s tündértáncát rója.
Szellő játszik térdig érő fodros vízszoknyáján,
Lágyan ringatózik víztükrének habján.
Csak e röpke óra feledteti búját,
Elnyeli egy örvény éjszakája múltját.
Szívének sóhaja napkeltéig nyúlik,
Talán visszatér még, de ez már
Nem rajtunk múlik.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.