Életem hajnalán 
Szeretni szeretnék.
Borongó, zöld homály
Szemébe merednék.

Távol a köd mögött
Tábortűz fénye leng,
Egy árny a láng fölött
Szférájában mereng.
Akkordokat penget
Formátlan gitárján,
Egy terccel mélyebben
Szél húz át a hátán.
Lépnék, de nem tudok,
Látnám, de sötét van,
Fény felé fordulok,
Magamra maradtam.

Szívem bepácolva
Fanyárson sistereg,
TV-ben hangyázva
Eltorzult kép pereg.
Szőke haj, zöld szemek,
Könnyektől piros arc,
Látszik tekintetén
Az örökös belharc.
Van nálam sörétes,
Jöhet a kék madár.
Ki vagy te? - kérdezi
Mennydörögve az árny.
Biztos nem hozzám szól,
Elbújtam előle.
De mégis felém tart,
Vérszag dől belőle.

Bénultan, sötétben,
Némaság átkában,
Elvakult eszmékkel
Díszített pajtában
Várom a végzetem.
Hiába ordítok,
Behunyom a szemem,
S csak arra gondolok,
Hogy az árny közeleg.
Hallom a csizmáját.
Már nyakamban liheg,
S rám fogja kaszáját.

Kinyitom szemhéjam.
Szőke haj hull alá
Így virul az árnyék
Zöld szemű leánnyá.
Ismerős tekintet,
Könnypatak nem mossa.
Szóltam de leintett,
Most kezeim fogja:
Csak én vagyok neked
Nem hagylak egyedül
Nevem a te neved,
Szívem veled derül.
Elengedi kezem,
S a távolba libeg.
Megrázom a fejem,
Ami nem érti meg,
Álom, vagy valóság
Az ég borús kékje,
A Föld kopársága,
Az élet henyéje,
Minden könnyes öröm,
Minden fájó csoda,
Minden csokor üröm,
Minden célom oka,
Életem hű társa
Tölgyfaerdő fája,
Szívem tölgyfa nyársa,
Lelkem szarkofágja.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.