Szentimentalista.

Fáj az élet, bár nem érzem.
Hol a szívem? Mit reméltem?
Mit gondoltam a jövőről?
Miért hittem, hogy a csöbörből
Vödörbe száll angyal szárnyon
Minden vágyam, minden álmom?
Hová tűnt a gyermeki hit?
A naivság jótetteit
Felszámolta már a világ;
S minden sajgó szívet kivág.
Enyém sincsen már a helyén,
Mellkasomban visszhang henyél.
Gondolataim hallatja,
Szebben csengne vérbe fagyva.
Magam vagyok, nincsen lelkem.
Semmi célom, semmi tervem.
Ha nem kellek e világra,
Küldd el szívem dögrovásra.
Azt hiszed, pazarlás lenne?
Talán elégtételt venne.
Életem sem kérném vissza,
Úgyis csak a könnyét issza.
Céljaim adnak értelmet
minden képnek, versnek, percnek.
De ha egy sincs, miért vagyok itt?
Mindegy, élek és remélek,
Hogy a jód majd fertőtlenít.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.