Magány. Remény kit teremt magának a boldogtalan. Vers Szonjától.

Ahogyan egy bezárt madár
Raboskodik lelkem is,
Ahogyan fáj most a magány
Úgy sebzett a szívem is.

Nincsen senki e világon
Ki bánatát értené
Ezért kérdé most magától
Mi volna, ha értené.

Mi volna, ha szabad lenne,
Mi volna, ha boldogabb
Merre várja őt kedvese
Merre várja otthona.

De míg nincs ki elengedné
Ott marad a magányban,
Amíg nincs ki messze vinné
Nem szállhat, csak álmában…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.